Főhajtás a málenykij robot áldozatai előtt

77 évvel ezelőtt 1944. november 18-án vette kezdetét a kárpátaljai magyarság egyik legtragikusabb, ugyanakkor évtizedeken át tabuként kezelt eseménye: a málenykij robot. A három napos „kis munka” hazugságával a szovjet fegyveres erők több tízezer ártatlan civil polgárt hurcoltak el a Szovjetunió területére különböző hadifogoly- és kényszermunkatáborokba.

Az évekig tartó fogságot az embertelen bánásmód és körülmények miatt nagyon sokan nem élték túl, de a hazatértekben is – akiknek a kibeszélés lehetősége sem adatott meg – egész hátralévő életükben maradandó nyomot hagytak a lágerévek. Évtizedeken át a családtagok csupán egymás között, szűk körben mertek mesélni a történtekről, minden évben november 18-án este gyertyát gyújtottak és zárt ajtók mögött emlékeztek meg családtagjaikról, barátaikról, ismerőseikről azokról, akik már soha nem térhettek vissza otthonaikba.

Bár a szovjet hatalom furcsa, „amiről nem beszélünk, az nincs” politikája évtizedekig az elhallgatást erőltette, a rezsim összeomlásával ledőlt a hallgatás fala is. Manapság már csak egy maroknyi személy él azok közül, akik átélték és áldozatai voltak ennek a gyalázatos eseménynek, éppen ezért most a mi feladatunk az emlékezés, nekünk kell megőriznünk a történetüket, hogy az őket ért igazságtalanság soha ne merüljön feledésbe.

Az elhurcolások kezdetének évfordulóján, iskolánk diákjai rövid megemlékezéssel készültek, amelyben felidézték hogyan is vette kezdetét a civil lakosság elhurcolása, és szó esett az ott átélt borzalmakról is a túlélők visszaemlékezésein keresztül. Az esemény végén gyertyagyújtással és egyperces néma csenddel adóztunk az áldozatok emléke előtt.